A kis falu szinte elveszik a Szigetköz déli csücskében, de a pár száz fős település összetartó közössége példaértékűen bizonyítja, hogy jöhetnek árvizek, háborúk, emberi összefogással a legnehezebb időket is át lehet vészelni.
Története 1093-ig nyúlik vissza, nevét – ami többször változott (Weinuch, Weinick, Wének) – valószínűleg egy telepesről kapta.
A kis falu századokon át a Pannonhalmi Főapátság tulajdona volt, kötelezve arra, hogy a kifogott halat az apátságnak szolgáltassa be.
Érdekesség, hogy a falu sokáig a Duna bal partján helyezkedett el, mai helyén először 1520-ban említik.
A 1594-ben a falu közelében a Dunán átkelő törökök még abban az évben Győr ostromakor elpusztították a falut.
1600-as évek elején, Bethlen Gábor felkelésekor Pozsonyhoz kerül zálogba, majd pár évre rá vissza az apátsághoz.
A század közepén még boszorkányper is zajlott itt; Hajogató Ilona, akit égetett bor (pálinka) tejjé változtatásával vádolták meg, azzal védekezett, hogy pálinkás üveg “meghasadott” ezért ruhával bedugta, majd kívül bekente szappannal és az “szivárkodott” bele.
A helység lélekszáma az első világégésig folyamatosan emelkedett, 1906-ban elkészült a jelenleg is álló Nepomuki Szent János templom.
Nevezetes személyei Pados Józsi bácsi, aki 44 évig tanította a diákokat és segítette a falut és az itt élő embereket, valamint Bangha Béla, aki a keresztény sajtó megteremtője, nagyszülői házát 1998-ban szentelték fel.
Vének az ezredforduló óta folyamatosan fejlődik és örömmel várja a természet ölelésében kikapcsolódni vágyókat.
További információ: www.venek.hu
We Love Szigetköz – a csoda Rád vár
