Huszár Máté
Egy éven belül minden időszaknak megvan a fő természetfotós témája, pl. ilyen ősszel a szarvas, télen a rétisas, tavasz elejétől az őzek. A tavasz második felében – amikor “berobban” az évszak, a fotós nem győz válogatni a témák közül, minden növekedésnek indul, előbújik, kikel, színesedik és újjá- vagy megszületik.
Nekem a tavasz vége és a nyár eleje a kis rókák fotózásáról szól.
A jellemzően februárban – koslatáskor – megfogant kölykök születésük után 4-5 héttel bújnak elő a kotorékból, ez körülbelül április végét, május elejét jelenti.
Idén tanulva a tavalyi sikertelen rókafotózásból, felkészültebben vártam ezt az időszakot és télen jó pár ígéretesnek tűnő kotorékot találtam. Ezek közül egyet láttam megfelelőnek fotózáshoz és április elején kiraktam egy erre a róka várra néző vadkamerát.
Nagyon örültem mikor az egyik éjszakai felvételen megláttam két felnőtt rókát a kotorék tetején! Egy hónap várakozás után május 3-án ideálisnak láttam az időjárást, hogy megnézzem mi a helyzet a kiszemelt helyen.
Mikor kiértem, közeledve a kotorékhoz, láttam, hogy egy kis szőrmók fut be a lyukba, majd miután éppen hogy elhelyezkedtem ismét előjött, ekkor készültek az alábbi fotók.
A kölyök nem volt sokáig kint, így másnap visszamentem és 4 órányi várakozás után, éppen naplemente előtt egyszer csak két kis szőrös fület pillantottam meg a kotorék bejáratánál, majd miután kijött az első róka, követte őt a testvére. Pár fotó elkészítése után úgy döntöttem, hogy inkább videóra veszem, ahogy előjönnek.
Következő napokban vagy az időjárás (főleg a szél) nem kedvezett a fotózásnak vagy időm nem volt, de a vadkamerát kint hagytam, hátha felvesz valamit.
Hát amikor elkezdtem átnézni a felvételeket, egyszerre éreztem örömöt és szomorúságot, hogy miről is maradtam le. Ezt ebben a kis videó összeállításban nézhetitek meg:
A vadkamera utolsó felvételein láttam, hogy éjjel még ketten jönnek elő a kotorékból, másnap reggel viszont sajnos csak egy kis róka láthatóan sűrűn szimatolva, valamit keresgélve mászkál fel-alá a kotorék körül.
Utána lévő napon kimentem és megint 4 óra – de most hiábavaló – várakozás után elkönyveltem magamban, hogy itt már idén nem fotózok kölyök rókát.
Remélhetőleg – jobb esetben – az anya róka elvitte a kölykeit és találkozok velük az ősz, illetve a tél folyamán, amikor is gyönyörű felvételeket tudok készíteni róluk, amint a rájuk jellemző módon; a magasba ugorva, kifinomult hallásuk segítségével rágcsálókra vadásznak gyönyörű Szigetközünk mezein.
We Love Szigetköz –
a csoda Rád vár